2012. szeptember 21., péntek

Sanghaji gyermek

H. S. Wong: Sanghaji gyermek (1937)

Az 1930-as évek egyik leghíresebb háborús felvételét H. S. „Newsreel” Wong készítette egy síró kisgyermekről a sanghaji Déli pályaudvar romjai között röviddel a japán légierő bombatámadása után.

1937. július 7-én tört ki a második kínai–japán háború a a Kínai Köztársaság és a Japán Birodalom között. A japán csapatok augusztusban támadták meg Sanghaj városát, ahol a harcok közel három hónapig dúltak. A sanghaji csata egyik súlyos incidense 1937. augusztus 28-án történt, amikor a Japán Császári Hadsereg légierője ártatlan civileket bombázott le a város egyik vasútállomásán.

Újságírók egy csoportja úgy értesült, hogy augusztus 28-án délután kettő órakor Japán bombatámadást fog végrehajtani a városban. A riporterek és fotósok ezért a Butterfield & Swire épület tetején várakoztak, hogy lefotózhassák a támadást. A megadott időpontban azonban nem történt semmi. Az újságírók egy órányi hiábavaló várakozás után összecsomagoltak és elmentek. Csak páran maradtak a helyszínen, köztük Wong, aki a Hearst Metrotone News tudósítójaként dolgozott. Négy órakor repülőgépek zaja töltötte be az eget és 16 bombázó jelent meg, melyek néhány kör megtétele után megkezdték a bombatámadást. A támadás célpontja a Déli pályaudvar volt, ahol mintegy 1800 vonatra váró ember, többségében nő és gyerek tartózkodott. A támadás áldozatainak számát 200–300 főre becsülik.

Wong autójával azonnal a támadás helyszínére hajtott és kamerájával filmezni kezdett. Amikor kifogyott a film a kamerájából, a nála lévő Leica fényképezőgépével fotózott tovább. „Szörnyű látvány volt. Halottak és sebesültek feküdtek végig a síneken és a peronon. Végtagok hevertek mindenütt. Csak a munkám segített abban, hogy elfelejtsem mindazt amit láttam. Megálltam, hogy újratöltsem a kamerát. Azt vettem észre, hogy a cipőm vérben ázik. Keresztül mentem a síneken, és hosszú snitteket készítettem a lángoló híddal a háttérben. Akkor megláttam egy férfit, aki felvett egy gyermeket a sínekről, hogy a peronra helyezze. Visszament egy másik súlyosan sérült gyermekért. Az anya a síneken feküdt holtan. Lefilmeztem a tragédiát. Hallottam a visszatérő gépek hangját. Gyorsan ellőttem a maradék filmet a gyermekre. Odarohantam a gyermekhez, hogy biztonságba helyezzem, de az apja már visszaért. A bombázók elrepültek. Nem dobtak le bombát.” – emlékezett vissza Wong.

Wong a filmet és a képeket Amerikába küldte. A filmfelvételt 1937. szeptemberében kezdték vetíteni a mozikban a filmek előtti filmhíradóban. A képsorokat később Frank Capra is felhasználta 1944-es Kínai háború (Battle of China) című propagandafilmjében. A fotókat először a Hearst Corporation újságaiban jelentek meg. Wong híressé vált felvételét a Life magazin 1937. október 4-én egy teljes oldalon közölte le. „136 millió ember látta ezt a képet a Sanghaj Déli pályaudvarról” – szólt a képhez fűzött szöveg. A fotót később a magazin olvasói az év fotójának választották. A cikkben egy másik, ismeretlen fotós által készített fotót is közzétettek, melyen a kisgyermek már egy hordágyon fekszik. Egy orvos térdel mellette, hogy levágja a ruhát a sérült kezéről.

A Life-ban megjelent másik fotó: a gyermeket egy orvos látja el

A felvétel – mely Kínai gyermek és Véres szombat címmel is ismert – megjelenését követően nagy nemzetközi visszhangot kapott: egyaránt vitatták és bírálták a képet. A síró gyermek fotója Japán Kína elleni agressziójának jelképévé vált. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a fénykép hatására tiltakozott az ellen, hogy a japán hadsereg városokat bombázzon. Nem akarták, hogy ártatlan civilek essenek áldozatul a harcoknak.

 A Look magazin 1937. december 21-én megjelent számában Wong egy másik felvételét is közzétették: ezen a képen a síró gyermek mellett egy férfi és egy másik, öt év körüli gyermek látható. A férfi személyazonosságát nem sikerült kideríteni. Többen azt feltételezték, hogy a férfi Wong asszisztense, Tagucsi, aki a gyermeket állította be, hogy Wong minél hatásosabb felvételeket készíthessen. Mások szerint egy mentőmunkás lehetett, aki a fotósnak segédkezett. Wong ezzel szemben a gyermek apjaként írta le a férfit, aki a támadás után jött, hogy kimenekítse a gyermekét az újabb bombázás elől. 

Az ismeretlen férfi a gyermek mellett (Fotó: H.S. Wong, 1937)

A Japán Birodalom a kép miatt vérdíjat tűzött Wong fejére. A felvétel hamisítványnak tartották és csak a kínai propaganda hatásos eszközeként tekintettek rá. Nem tagadják a támadás tényét, de a szerintük hamis fénykép téves benyomást kelt a történtekről.

A fényképpel kapcsolatos viták a mai napig nem zárultak le. A Tokiói Egyetem professzora Fudzsióka Nobakacu  egy 1999-ben megjelent tanulmányában azt írta, hogy a felvétel beállított és manipulált. Nobakacu úgy véli, hogy a fehér kalapos férfi segédkezett Wongnak a fotózásban, hogy a kép minél drámaibb legyen. A professzor szerint ráadásul a fotóhoz utólag füstöt is adtak. Ezzel szemben a China Press munkatársa, Malcolm Rosholt elmondása szerint Wong megérkezésekor is füst terjengett az állomáson. Érdekes, hogy Nobakacu tanulmányában nem említi meg azt a szintén a Life magazinban megjelent felvételt, melyen a gyermeket elsősegélyben részesítik.

Nem tudni, hogy a gyermek életben maradt-e vagy sem: további sorsa ismeretlen. Személyazonosságára sem derült fény, ahogy arra sem, hogy fiú volt-e vagy lány.

A képet a Life 2003-ban beválasztotta azon 100 fénykép közé, melyek megváltoztatták a világot.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!

1 megjegyzés:

  1. "Az Egyesült Államok (...) a fénykép hatására tiltakozott az ellen, hogy a japán hadsereg városokat bombázzon."

    Persze, hogy az USA ezután lebombázta Hiroshimát és Nagaszakit, összehasonlíthatatlanul több civil áldozatot követelve, az meg teljesen rendben volt. Hiába, az amerikaiak cinikus álszentsége már akkoriban is gyomorforgató volt.

    VálaszTörlés

Kritika? Vélemény? Észrevétel? Ide írd! Akár regisztráció nélkül is!