Apollo–17: Az utolsó Holdutazás

Harrison H. Schmitt: Cernan a Holdon (1972)

40 éve, 1972. december 11-én lépett eleddig utolsó alkalommal ember a Hold felszínére. Az Apollo–17 a NASA tizenegyedik küldetése volt, és a hatodik, mely leszállt a Holdon.

A Szputnyik fellövése és Jurij Gagarin sikeres űrutazása adta a végső lökést az Amerikai Egyesült Államok számára, hogy az űrversenyben nagyobb sebességre kapcsoljanak és ők is eredményeket mutassanak fel. John F. Kennedy amerikai elnök 1961. május 25-én jelentette be az Apollo-programot, melynek célja az volt, hogy elsőként juttassanak embert a Hold felszínére. A kezdeti kudarcok (az Apollo–1 tragikus balesete) után 1969. július 21-én az Apollo–11 legénysége teljesítette a program fő célját: Neil Armstrong volt az első ember, aki a Holdra lépett. Ezt követően még további öt alkalommal jártak amerikai űrhajósok a Holdon. (Az Apollo–13 baleset miatt nem érte el a Holdat, a küldetést „sikeres kudarc”nak minősítették.)

A Mare Imbrium

Az Apollo–17 1972. december 7-én indult útjára a Kennedy Űrközpontból. A parancsnok Gene Cernan, a csapat másik két tagja Ronald Evans és Harrison Schmitt volt. Schmitt geológusként az első tudós volt, aki részt vehetett egy holdutazáson. Cernan és Schmitt 1972. december 11-én landolt a Holdon, Evans az America hívójelű parancsnoki modulban várta társai visszatérését.

A két űrhajós több mint 3 napot töltött a Holdon. Négy Holdsétájuk során több mint 22 órát töltöttek a Holdkompon kívül. A leghosszabb séta több mint hét óráig tartott. Különböző méréseket és vizsgálatokat végeztek, műszereket állítottak fel, sőt próbarobbantásokat is végrehajtottak. A küldetés több rekordot is magáénak mondhat: ők gyűjtötték a legtöbb (110 kg) holdkőzetet, holdsétáik nem csak a leghosszabbak voltak, de a legnagyobb távolságot is ők tették meg a hold felszínén, mintegy 33 km-t. Ezt a távot nem gyalog, hanem a holdautó segítségével hajtották végre. Evans sem maradt rekord nélkül, ő töltöttek a legtöbb időt, 147 órát a Hold körül keringve. 

Eugene Cernan: Holdi táj, Schmitt és a Holdautó

Cernan a Holdautóval

A holdkomp Holdon maradó egységének lábán egy emlékplakettet helyeztek el, melyen a következő felirat olvasható: „Az ember itt fejezte be a hold első felfedezését, az Úr 1972. évében. Talán a béke szelleme, amellyel érkeztünk, át fogja hatni az egész emberiség életét.” Cernan és Schmitt 1972. december 14-én hagyta el a Holdat, hogy újra összekapcsolódjon a parancsnoki modullal és megkezdjék a hazatérést. Az Apollo–17 legénysége végül december 19-én sikeresen landolt a Csendes-óceánban, Amerikai Szamoa közelében. 

Schmitt egy sziklánál

Cernan tiszteleg az amerikai zászló előtt

Eredetileg még további három Apollo-küldetést terveztek, de ezeket még az Apollo–17 előtt politikai és költségvetési okokból törölték. Bár az Apollo-program így csonka maradt, de a küldetések tudományos és technikai eredményei nem csak az űrkutatáshoz, hanem tudományos ismereteinkre bővüléséhez is hozzájárult. A holdutazás társadalmi hatásáról nem is beszélve.

Az Apollo–17 legénysége által készített Kék üveggolyó

Az Apollo–17 küldetéssel nem csak a NASA Apollo-programja ért véget, hanem a Holdutazások is. Cernan és csapata űrutazása óta ne, hogy nem járt űrhajós a Holdon, de nem is jutott ilyen távolságra Földünktől.

Tetszett a cikk? Kövesd a blogot a Facebookon és a Twitteren is, ahol további tartalmakról is értesülhetsz!